Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat
„Viktória” Ápoló-Gondozó Otthon és Módszertani Központ

A szociális intézmény legfontosabb feladata, hogy filozófiájával a társadalmi toleranciát és elfogadást jelenítse meg.
Intézményünk a lakók érdekeinek, esélyegyenlőségének megteremtése érdekében tevékenykedik, messzemenően követve az ágazati irányítás és a helyi szociálpolitikai törekvési irányok betartását és megvalósítását.

Intézményünk jövőképe:

A paci viszonyokhoz, a jogszabályi változásokhoz és az új szakmapolitikai célkitűzésekhez rugalmasan alkalmazkodó, a pszichiátriai betegek és időskorú személyek társadalmi integrációjáért, önrendelkezési mozgalmáért tevékenykedő intézményi státuszt szeretnénk kialakítani, fejleszteni és megtartani.

 Rövid történeti bemutatás

Az intézmény 1980-ban alakult, fenntartó szervezete a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat jogelőd szervezete volt.
Az intézmény történetének 25 éve alatt, az alakulástól vezetett törzskönyv adatai alapján, mintegy 1300 fő lakó ellátásról gondoskodott, akiknek jelentős része élethosszig tartó ellátásban részesült az intézmény keretei között.

Az intézmény alakulásától kezdődően a leghátrányosabb helyzetű réteghez tartozó kliensek ellátást vállalta fel. A lakóépületekben egymás mellett éltek – azonos mennyiségű és minőségű gondozás-ápolás biztosítása mellett az időskorúak, a szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek és a halmozottan hátrányos helyzetű lakók. Többen közülük a roma etnikumhoz tartoztak és sokan felmenő vagy oldalági rokonaikkal együtt éltek az intézményben, bizonyítva, hogy az ellátási igények részben genetikai okok, részben szociális okok miatt újratermelődhetnek.

Az intézmény nem szociális ellátás céljából épült lakóépületekben működött. Korábban termelőszövetkezetként funkcionált, így a lakók gondozása istállóépületekben, magtárban, vegyszerraktárban valósult meg.
A helyiségek leromlott állaga és célszerűtlen kialakítása az életminőség és a dolgozók munkakörülményeinek alacsony színvonalát eredményezték.

Az intézmény szakmai tevékenysége együtt fejlődött a rendszerváltást követően a szociális jogszabályok változásaival, amelynek következtében az alábbi lényeges változásokra került sor:

• Az intézmény alaptevékenysége meghatározásra került és a profiltisztításnak köszönhetően a lakók jelentős része pszichiátriai betegséggel küzdő ellátott lett, amely lehetővé tette a specifikus gondozást és ápolást
• A szakdolgozók létszámának fejlesztése és szakmai képzettségbeli előírásoknak való megfelelésük alapján magasabb szintű ellátást lehetett biztosítani a lakók számára.

Áttörést jelentett, hogy 2006. év tavaszán az intézményben címzett beruházás keretében új lakóépületek, tornacsarnok, konyha és étterem, egészségügyi épület és felújított kastélyépület került átadásra a szakmai tevékenység ellátása érdekében.
A korszerű épületek a korábbi viszonyokhoz képest jelentős előrelépést jelentettek és a lakók életminősége, valamint a dolgozók munkakörülményei tekintetésben.

Az intézmény vezetői feladatait 2008. áprilisáig Bíró István látta el, majd 2008. április 26-tól megbízott intézményvezetőként végezem az intézmény irányításával járó feladatokat.

Az intézmény történetében további eredményként könyvelhető el, hogy 2008. július 01-től nyertes pályázati dokumentáció alapján, a Szociális és Munkaügyi Miniszter szervezetünket jelölte ki 5 év időtartamra az Észak-alföldi Régió területén végzendő szociális módszertani feladatok ellátásra.

Az intézmény szerepe a helyi szociális ellátórendszerben

Az Észak-alföldi régió az ország egyik leghátrányosabb helyzetű régiója. Mindazok a tényezők, melyek hozzájárulnak a társadalmi kirekesztődéshez, fokozottan vannak jelen az Észak-Alföldön (alacsony iskolai végzettség, kedvezőtlen egészségi állapot, rossz lakásviszonyok, nagy arányú munkanélküliség, segélyezettek magas száma). A régió nagy kiterjedésű perifériális területein élők körében még inkább jellemző ezek kialakulása. A fennálló problémákra a szociális ellátórendszer nem minden esetben tud reflektálni: az ellátások elsősorban az idősekre koncentrálnak, a többi társadalmi csoportról való gondoskodás kisebb hangsúlyt kap, illetve jellemző a szolgáltatások nagyobb városokra történő fókuszálása.

A régió lakosságának egészségi állapota szintén kedvezőtlen. Az Észak-Alföldön a születéskor várható átlagos élettartam 2002-ben a nőknél a legalacsonyabb (75,94 év), a férfiaknál pedig a második legalacsonyabb (67,32 év) volt az országban. A régió megyéi közül mind a férfiak, mind a nők esetében Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb a várható élettartam. Az öngyilkosságok száma csak a központi régióban volt több 2002-ben, mint az Észak-Alföldön, a 10.000 halálozásra jutó öngyilkosságok aránya 36,7 fő volt, mely jelentősen meghaladta a 28 fős országos átlagot. Vélhetően a mélyszegénységben élők nagy száma az oka, hogy a tbc-s betegek száma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legmagasabb nemcsak az Észak-Alföldön, hanem az ország összes megyéje között is.

A magas gyermekszegénység miatt fontos megnézni a házi gyermekorvosok arányát a régióban, mely 1998 és 2002 között csekély mértékben, de nőtt. Ugyanakkor a régióban jutott a legtöbb lakos egy házi orvosra és házi gyermekorvosra (1624 fő), míg országosan ez az arány 1513 fő/házi- és gyermekorvos.

A prevenció, felvilágosítás egyik kulcsszereplői a védőnők; egy jól megszervezett védőnői hálózat jelentősen javíthat a kirekesztettségen, a mélyszegénységben élők egészségi állapotán. Bár a védőnők számában a régióban kismértékű növekedés volt tapasztalható 1998-2002 között, viszont jellemző a védőnők leterheltsége, hiszen egészséggondozói feladataik mellett sok esetben gyermekjóléti, családsegítői feladatokat is ellátnak.

A kedvezőtlen iskolai végzettség és egészségi állapot is hozzájárul az alacsony foglalkoztatottsági szinthez, az országos átlagot is meghaladó inaktivitáshoz, munkanélküliséghez és eltartottsági arányhoz.

A fentiek következménye, hogy a segélyezettek számát tekintve az elsők között van a régió. A megyék közül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és azon belül a határmenti kistérségek (Vásárosnaményi, Fehérgyarmati, Csengeri) lemaradása szembetűnő. Ennek okai, hogy a mélyszegénységben élő, sok esetben devianciáktól szenvedő családok száma magas. Ezen családok többsége a tömeges munkanélküliség és a kilátástalan élethelyzet miatt a passzív szociálpolitikai eszközökből való megélhetésre rendezkedett be. Szabolcs megyéhez képest a másik két megye helyzete valamivel kedvezőbb, köszönhetően a több munkalehetőségnek és a lakosság magasabb iskolai végzettségének.

Magyarország több mint 40 évig tartó szocialista politikai, gazdasági és ideológiai környezetből, békés átmenet útján, a parlamenti demokrácia, a szabad piac és a nemzeti értékek felkutatása és a nemzeti identitástudat erősítése időszakát éli.
A folyamat több mint tíz éve kezdődött, gazdasági területen még gyerekcipőben járunk a fejlett demokráciákhoz képest, ebből kifolyólag a szociális ellátórendszer fejlettsége területén is. Az ott gyűjtött pozitív tapasztalatok Magyarországi adaptálása, a helyi kulturális, gazdasági viszonyok közé folyamatban van.

Az átalakulással párhuzamosan a társadalmi anómia, érték és normahiányos állapotnak tüneteit diagnosztizálhatjuk. A munkanélküliség megjelenése és tömegessé válása shockként hatott a népességre. A korábban virágzónak hitt gazdasági ágazatok, elsősorban a nehézipar válsága miatt emberek ezrei kerültek az utcára. A kezdeti munkaerő politikai döntések, mint az átképzések lehetősége, látványos és sikeres eredményeket nem produkáltak.
A munka nélkül maradt embereknek meg kellett élniük, hogy a társadalomnak nincs szüksége rájuk, haszontalannak érezték magukat. A költséges és a problémák okait megoldatlanul hagyó segélyezési rendszer megalázó, összege nem biztosítja a családok megélhetését.

Társadalomi integrációt romboló hatású jelenség, hogy a foglalkoztatott, elsősorban alacsony presztizsű munkaköröket ellátó dolgozók munkabére alig haladja meg a munkanélküli segély összegét. A bérek és a segély összege közötti különbség olyan csekély mértékű, hogy elégedetlenséget teremt a munkavállalói csoportok részéről, nem motivál munkavégzésre.
A munkaerőpiacból kiszorulók jelentős része képtelen elhelyezkedni, mivel iskolai végzettsége nem megfelelő a piacképes kereslet kielégítésére. Ezen emberek egy része a feketegazdaságban talál jövedelemkiegészítő forrást, amely milliárdos veszteséget jelent az ország központi költségvetése részére.

Többen az egészségi állapot romlásával próbálják magyarázni keresőképtelenségüket, tömegessé vált a leszázalékolt csoportok megjelenése.

A munkanélküliséggel párhuzamosan emelkedett a deviáns életvitelt folytatók száma. Országunk korábban is élen haladt az alkoholisták, öngyilkosságot megkísérlők és elkövetők valamint a művi vetélések számát tekintve.
Megjelentek új deviáns magatartásformák, mint a kábítószer fogyasztás, a szervezett bűnözés, a politikai-gazdasági korrupció és a prostitúció jelensége. Ezekkel szemben hatékony ellenintézkedéseket nem sikerült foganatosítani.
    
Elmondható, hogy a fent említett jelenségek korábban is tapasztalhatóak voltak, de a kormányzati politika ennek elkendőzésére törekedett. Mértékét tekintve azonban jelentősen alulmaradt a jelenlegi állapotnak.

Hasonlóan a fent leírtakhoz korábban is létezett a hajléktalanság problémája, akkor a munkásszállások létrehozásával enyhítették annak mértékét. A vállalatok megszűnésével a munkásszállások is felszámolásra kerültek és tömegesen jelentek meg a közterületeken a hajlék és munkanélkülivé vált (elsősorban) férfiak.

Társadalmi feszültséget jelent az etnikumokkal, elsősorban a cigánysággal kapcsolatban kialakult helyzet. A cigányok jelentős része igen rossz anyagi, lakás, jövedelmi viszonyok között él. Érték és normarendszerük, valamint kultúrájuk jelentősen más mint a magyarsághoz tartozó embereké, a két csoport békés egymás mellett éléséhez produktív megoldásokra lenne szükség, ilyeneket azonban nem tapasztalunk.

A társadalmi csoportok élet, szociális és jövedelmi viszonyaikat tekintve szélsőségesen polarizált helyzetben vannak. A fizető és adózóképes, vásárlóerővel rendelkező középréteg jelentős része lecsúszott a nincstelenek rétegébe, míg a szűk gazdagok köre nagymértékű vagyon felhalmozását valósították meg.

Jelen korunkban, amikor a jóléti államok válságát prognosztizálják szakemberek, nehezen határozható meg a produktív szociálpolitika helyes fejlesztési irányai.

A pszichiátriai- és szenvedélybetegek közösségi gondozását nem biztosították 2004-ben a régióban. 2005-ben Jász-Nagykun-Szolnok megyében a kistérségi társulások közreműködése révén már 31 településen érhető el ez a szolgáltatási forma. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében jelenleg 20 településen működtetnek közösségi ellátást, ami legtöbbször az étkeztetésre és házi segítségnyújtásra terjed ki. Hajdú-Bihar megyében a közösségi ellátásokon belül a pszichiátriai betegeknek nyújtott ellátások növekedtek.
A leghiányosabb ellátástípus a pszichiátriai betegek és a szenvedélybetegek nappali ellátása, hiszen előbbi nem volt a régióban, míg az utóbbi csak a debreceni kistérségben működött 2004-ben, ekkor 160-an részesültek ellátásban. 2005-ben Jász-Nagykun-Szolnok megyében Abádszalókon vállalkozó fenntartásában pszichiátriai és szenvedélybetegek nappali intézménye létesült.
Átmeneti ellátás – Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben nem biztosított az átmeneti elhelyezés. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében szenvedélybetegek átmeneti gondozását biztosító intézmény a megyeszékhelyen működik 33 férőhellyel, pszichiátriai betegek számára nem létesült egyetlen intézmény sem.
Szakosított ellátás - Szabolcs megyében a pszichiátriai betegek bentlakásos ellátásában szerény mértékű férőhely-emelkedés következett be, míg a szenvedélybetegek esetében férőhelyek tekintetében emelkedés nem volt. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 394 engedélyezett férőhely működik 100%-os kihasználtsággal, a várakozók száma több mint 100 fő. A várakozók magas létszáma miatt a férőhelyek bővítése indokolt a régióban.

Az intézmény alaptevékenysége, szolgáltatásai

Az intézmény legutóbbi alapító okirat módosítását a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés 2009. április 29-én megtartott nyilvános ülésén fogadta el. Az alapító okiratról a Közgyűlés 50/2009. (VI.29.) sz. határozata rendelkezik.

Az intézmény alaptevékenysége a következő:

Alapdokumentumok köre:

Intézményünk rendelkezik a fenntartó által elfogadott és az utóbbi hónapokban aktualizált alapdokumentumokkal

• szakmai program,
• házirend,
• Szervezeti és Működési Szabályzat
• munkaköri leírások,
• számlarend és mellékletei,
• szabályzatok teljes köre

Az intézmény alapdokumentumai 2008. májusában az akkori jogi környezetnek és szakmai elvárásoknak megfelelően átdolgozásra kerültek, egyben kértem az intézmény alaptevékenységében – a férőhelyszám változatlanhagyása mellett – 30 fő részére demens részleg működésének engedélyezését, tekintettel arra, hogy a pszichiátriai kórképpel rendelkező betegek között vasculáris dementiában szenvedő idősek is elhelyezésre kerültek.
Szakszerű ellátásukról önálló részleg kialakításával tudunk felelősséggel gondoskodni.

Időközben a bő egy éves intézményvezetői tapasztalatoknak köszönhetően felismerhetővé vált számomra a módszertani feladatkör ellátáshoz és az intézmény hatékony működtetéséhez szükséges hatékony intézményi és vezetői struktúra, meghatározhatóvá váltak a kulcsmunkakörben alkalmazható dolgozók személyei és indokolttá vált az alapdokumentumok ismételt átdolgozása.
Ennek határidejét a fenntartó egyetértésével ez év nyarára toltuk el, tekintettel a módszertani tevékenységből eredő egyéb határidős munkák adta fokozott leterheltségre.

Módszertani tevékenységek:

• Pajzsvédelmi program a pszichiátriai elélátásban
• Emlékmunkán alapuló idősgondozás a demens betegek ellátása területén
• SDQM minőségfejlesztő rendszer bevezetése és működtetése
• Munkahelyi egészségterv elkészítése és hozzá kapcsolódó ártalomcsökkentő programok szervezése
• Szociális szolgáltatások ellenőrzésfejlesztése, értékelési rendszerének kidolgozása
• Helyzetelemző kutatás, jó gyakorlatok feltérképezése és menedzselése